Most tippeket fogok megosztani veletek arról hogyan kell helyesen faszságokat irkálni a neten, hogy merre vannak a határok, és hogy hol találhatod meg a múzsádat. Szóval kezdjünk is neki, tanuljatok a profitól, vagyis tőlem. Najó nem.

Honnan meríts ihletet
Az egész sok pici rituális szertartás, és sámán által történő ráolvasás a billentyűzetre. Azt nem tudom hol lehet zsebsámánt keresni, de ajánlom hogy próbáljátok ki. Jöhet egy random guglizott ördögűző/sátánidéző szöveg. Mélyen bele kell nézni a billentyűzetbe (balszem a F betűn jobb pedig f1-en) és mehet, egyszerűen csak rá kell recitálni a billentyűzetre. Ó és kell egy biblia is és némi szenteltvíz, amivel a ráolvasás végeztével le kell önteni a K betű és a 5-ös számgomb közti terültet.

Ha ez nem jön be, esetleg túl gyávák vagytok ehhez akkor mehet a szokásos módszer hogy töröd az apró fejecskét. Minden oldal témájának máshol található a múzsája, de most mi blogról beszélünk amihez a mindennapi dolgokból veszed az ötleteket. Akár ha a napodat írod akár ha kemény vagy és olyan faszságokat írsz csak mint én. Leülsz, végiggondolod a napodat és leírod amiről úgy gondolod hogy ismerősökkel nem osztanád meg viszont annyi amit megosztanál sok nem feltétlenül kedves blogolvasóval. Ha meg olyan faszságokat írsz mint én, akkor annak egy módja van. Végiggondolod a napot, kiemelsz egy pillanatot. És általánosítod. Nálam a kulcs az ilyeneknél az általánosítás, ilyenkor kell előszedni a régebbi emlékeket és szépen listába szedek.

Tapasztalat vagy ismerés
A csillagos ég. Najó nem. Azért mindenki tudja hogy ne beszéljen olyanról amihez nem tud hozzáköpni. Oppá bocsi ez nem így van, sokan nem tudják. Csak annyi hogy az nem elég hogy elolvasod a wikipédiát, meg ilyenek de még nem látod át feltétlenül, senki se írjon arról amiben nem él benne, nem élt át, nem tapasztalt meg. Ha máshol olvasta vagy közvetett forrásból ismeri akkor nem mondhatja hogy ismeri. És ha valamit nem ismersz akkor arról nem kell írni. És ez szerintem fontos lenne hogy az emberek rájöjjenek, naponta olvasok blogokon olyan „okosságokat meg tippeket” meg régebben ilyen a volt DIY is hallottak róla rákerestek 3 mondatban összefoglalták beszúrtak  képet és kész meg van magyarázva. De nincs ott a saját dolog, a saját tapasztalat és az hogy valami köze lenne hozzá az adott emberkének.

És mégis hol vannak a határok?
Két határ van, az hogy másokat bántasz és az hogy magadat alázol meg.
 Ez hely lehet azért van hogy őszintébb lehess az emberekkel mégis van egy határ amin túl nem kell megosztani a dolgokat, mert akkor kinyílik a csipája az embereknek. És akkor nagyobbakat csapnak. Tehát mielőtt kiírod az életedet az internetre gondolj arra hogy nem csak olyanok olvassák akik úgymond a szívükön viselik a sorsod hanem kárörvendő kis köcsögök is akik ezen elélik ki magukat. Szóval legyen az az első szempont hogy ne teregesd ki az egész életedet, lehet őszinte akarsz lenni valahol valamilyen formában, de itt olyan emberek vannak akik nem ismernek így sokkal fajsúlyosabbnak érzik a hibáidat. Szóval vigyázni kell.
És van a másik, hogy másokat nem bántsd. Érinthetsz olyan témákat amikre esetleg az emberek érzékenyek és te rossz szemszögből nézed és teljesen leírod azt ami nekik fontos. Bár ezt elkerülni lehetetlen. A másik lehetőség amikor személyesen bántasz valakit. Mindenkinek megvannak a  céljai és ezért a hibái is, meggondolatlanul tesz dolgokat. De ez hozzánk csak úgy jut el (mivel nem ismerjük személyesen az illetőt nem az életünk része ) hogy „ez hülye és szánalmas amit csinál”. Gondolok itt a nemrég kinyílt oldalaikat agyonreklámozó szerkesztőkre, és azokra akik nyilvánosan aláznak meg más szerkesztőket és arra amikor ok nélkül kritizálod a másik életét annak alapján amit felrak a blogjára.
Szóval vigyázzatok, tudni kell meddig lehet elmenni.