Most egy kis személyes résszel jönnék, emészt a  bűntudat egész életemben, ezért most szépen sorban bevallok párat. Nagyon-nagyon szégyellem magamat és istenkém bocsánatáért esedezem. Bemutatom mekkora suttyó lettem, gyerekek, ezt tette velem az egy év kollégium.

Egyszer megettem a szobatársam jégkrémét
Tényleg emberek amúgy úgy vagyok vele inkább éhezek minthogy kifaljam a szobatársam kajáját, nekem az olyan szent dolog szó nélkül nem fogok hozzá sem nyúlni. De egyszer történt hogy nagyon éhes voltam és meleg volt, és ekkor bűnbe estem és megdézsmáltam a szobatársam jégkrémét. Vagyis ilyen picike volt a fagyiban. Miután a  bűnös tettet elkövettem sunyítottam és úgy döntöttem visszavásárlom az elfogyasztott édességet. Azonban nem találtam sehol ugyan olyat így vettem egy másik fajtát és fülemet-farkamat behúzva bevallottam szörnyű tettem aminek a világon semmi következménye nem lett, sőt még meg is köszönte a csere jégkrém választásomat mert ezt jobban szereti mint ami volt neki. Ezzel szemben mai napig gyötör a bűntudat hogy megfaltam a kajáját.

Behúztam az otthagyott wc papírt
Igazából ezt a bűnt életemben sokszor elkövettem. Mióta kollégista vagyok rájöttem mennyire kurvasok pénzt adok ki azért hogy ne hányadék vécépapírt használjak. Iszonyatosan drága. És ez a tény vitt rá arra (de mentségemre szóljon mindenki ezt csinálja) hogy amikor valaki kinnfelejti a wc-ben a sajátját, akkor azt hazaviszem. Körülményesen szétnézek a wc előtt van –e valaki, előbb kinézek a folyosóra hogy közeledik-e egy wc papírtalan ember hogy visszavegye tulajdonát. Nos ha nem akkor szépen magamhoz veszem és jó mókus módjára elrakom a csóróbb időszakokra.
Persze én is ugyan úgy kint hagyom a sajátomat amit mindig behúznak.

Megvámolom a konyhában hagyott cuccokat
Az úgy általános hogy amit találsz azt használod pl serpenyő meg ilyenek és szépen elmosva (vagy a trógerebbek még erre sem veszik a fáradságot) visszarakod a helyére. De azt is szokássá vált hogy az otthagyott főszereket, olajt megvámolja valaki. És arra is rájöttem hogy az étolaj is drága és kifejezetten örülök neki hogy néha találok a konyhában. Pl év eleje kint van egy kiló só és mindenki használgatja meg ilyenek. De rendkívül kellemetlen amikor 300cuccot kell kivinned a konyhából és ó hagyjuk ott az olajt, és másnapra üres. De hát karma, visszakaptam.

Nehezen mondok nemet az ingyen kajának (sőt sehogy)
Amikor jönnek haza am emberkék 20 ételessel megrakva és adják egyem meg ingyen van, na akkor hatalmas dőzsiket szoktam rendezni, egy kiló rántott hús innen egy másik onnan betárazok a hűtőbe és két hétig gondtalan életem van és ennyi. Ilyenkor megy a habzsidőzsi és a túlfalás és van hogy rám is romlik a szent ingyen elemózsia, ilyenkor szokott hatalmas bűntudat elfogni hogy máskor éhezek és ha van akkor sem becsülöm annyira hogy lejárati idő előtt elpusztítsam. Nagyon nagyon nagyon sok nagyon tróger dolog kaját kidobni, csak gondoljatok arra hogy máskor esetleg éheztek vagy mások valahol messze 2 szobával arrébb. De néha sajnos meg kell tenni.

Szóval, sajnálom ennyire rossz embert nevelt belőlem a kollégium. Szánom-bánom.