Szeretném nektek nyáron, nem kolis környezetben is megmutatni nektek az igazi kollégista szellemet. Emberek, ez a megszokás, erre nevel a kollégium és amikor kikerülsz akkor is nagyon nehéz az ilyen megszokásoktól szabadulni. Szóval egy útmutató hogy hogyan légy igazi kollégista otthon is!

WC papír
A fél rokonság a nappaliban és a gyorsan elszaladok wc-re jövök vissza, és nemes egyszerűséggel fogom és a wc papír gurigát rárakom az akvárium tetején lévő polcra. Néma csend és mindenki meredten bámul rám. Nekem nem esik le majd gyorsan pislogok kettőt, ekkor hirtelen nevetésbe tör ki mindenki. Igen ekkor esett le hogy otthon nem hordjuk vissza a szobába a wc papírt, már nem koliban vagyok. Ezt úgy naponta el is játszom szépen, reggel úgy kelletem hogy az éjjeli szekrényemen volt két guriga. És ha lelkiismeretesen visszaszállítok egyet, akkor amikor nem veszem észre újra felcsempészek egyet.

Belépőkártya
Hát itthon nem áll a morcos portás az ajtónál és nézi hogy van-e belépő kártyám vagy hasonló. Én mégis megszokásból percekre megállok az ajtó előtt és kutatom a mágneskártyát. Néha még akkor is ha csak kimegyek az udvarra sétálni kemény fél percet. Ez amúgy nem teljesen koli megvonási tünet, évközben az egyetemre is mágneskártyával akartam bejutni, mert miért is ne. És csoporttársaim szóltak hogy azzal mit akarsz hülye gyerek. Ez már sajnos ilyen beépített reflex ha ajtót látok amin át kell jutni akkor mágneskártya, és ez a fantasztikus ötlet ott szokott szertefoszlani hogy nem találok  a bejárati ajtón kártyaolvasó felületet. De ez a dolog addig egészséges még a kártya nem jut ki a zsebedből, addig senki nem látta, és akkor meg sem történt. Úgyám.

Főzőcske
Azért koliban is megtartottam azt a jó emberi szokást hogy addig nyitogatom a  hűtőajtót még valami ehető hirtelen meg nem terem benne. Csak mostanság ott változtattam a  dolgokon hogy ugye koliban osztozkodni kellett a hűtőn, tehát amikor varázslatra serkentve nyitogattam véletlenül sem az én kaján jelent meg benne hirtelen. Itthon most meg kinyit szétnéz, ez nem az enyém, ez sem és ez sem. Anyukán néz rám hogy dikk ennek mi baja, miért nem eszel ebből meg ebből meg ebből.. Hát a válasz egyszerű mert nem az enyém.
Én a wc papírhoz hasonlóan az olajat és a fűszereket is krónikusan gyűjtögetem a szobámban, sőt még egyszer egy koszos serpenyőt is felvittem, hogy berakom a csapba áztatni. Amikor meg nem leletem a szobámban a csapot akkor bumm.

Fürdőzés
Hát megszoktam a dolgokat ezzel kapcsolatban is, bekopogok kiszólnak hogy „vagyok” vagy hogy „szabad” akkor én bevágom a zuhanyzó ajtót és helyet foglalok valamelyik fülkébe. Nos itthon kicsit furcsa ugyanis kopogsz a saját házadban, majd amikor biztos vagy benne hogy a kemény egy személyes fürdőben vannak akkor is benyitsz. Nos ez megtörtént eset. És egy hangyányit ugye kellemetlen is.
Ugyan itt is fontos a a gyűjtögetés, mert a dolgom végezte után minden pipere cuccot felviszek a szobámba. Másik dolog hogy direkt elbújok a szekrényajtó mögött mikor öltözök mert a koliban az udvarról pont belátni a szobámba ezért nem tanácsos meztelenkedni.

Szóval emberek, ennyire a mindennapi apró dolgok és a szokások rabja lettem. Év elején azok voltak a legnagyobb gondjaim hogy ezekhez az apróságokhoz hozzászokjak, most viszont ahogy néha visszakerülök az emberi környezetbe nagyon nehéz ezektől megszabadulni. Nektek voltak hasonló dolgaitok kolivan kapcsolatban?