Most pár közismert rajzfilmet szeretnék nektek bemutatni amit kiskoromban néztem és most visszanézve még mindig ijesztő vagy mostanra már ijesztő. Tényleg mennyire furcsa hogy „felnőtt fejjel” is vannak olyanok amik most nagyon furcsák, és ijesztőek. Lássuk őket szép random sorrendben:

Macseb
Kiskoromban néztem mindig iskola előtt csodálatosa és bámulatos német nyelven, akkor imádtam mert vicces, de amikor lett Nickelodeonunk és elkezdtem nézni rájöttem mennyire para az egész rajzfilm.
Az egyszer az hogy gyerek fejjel nagyon fel sem tűnik mennyire természetellenes az összenőtt cica-kutya páros, aztán amikor a közelmúltban újra elkezdtem nézni akkor ütött ez a fejet. De ami az igazén para az egész rajzfilmben az a háttér, ha megfigyelitek, borzasztó, főleg amikor kilépünk a házból (mert az mág viszonylag barátságos) na az utcák és városok ábrázolása iszonyúan ijesztő.
A mellékszereplők sem éppen azok a barátságos figurák, és a történet sem az a tipikus gyerekbarát egyszervolt holnemvolt sztori. Az egész úgymond kőkemény és fejbevág.
Igazából nem tudom hogy pontosan mi is ez a rajzfilm mert a magyar forrás róla kb nulla, de kíváncsi lennék arra hogy mégis mit szimbolizál az egész, mert brutális, és nem hiszem el hogy jópofa gyerek esti mesének készült.

Bátor a gyáva kutya
Ezelőtt is és mai napi is imádom ez a mesét, ilyen horror kicsiknek, akkoriban még a takaró alá bújtam délelőtt 11kor világosban úgy hogy a családdal néztem annyira féltem tőle. Most is megvan a hatása, talán csak annyi hogy most nagyjából emlékszem a  történetre de még mindig megvan a maga hatása. Kis 20 perces részek de szépen ki van dolgozva, egyáltalán nem mondható bugyutának és elkapkodottnak az egész.
Mai napig is megnézve vannak részek amik annyira nem voltak ijesztőek most viszont sokkal de sokkal jobban megteszik a hatásukat mint akkor. Ez sem tipikusan gyerekmesének lehetett szánva de ez egy olyan mese ami felnőttnek és gyereknek egyszerre élvezhető és ijesztő.

Teletabi (nem fogom rendesen leírni :’D)
Imádtam, ezt is nagy kerek szemekkel néztem szintén németül (de nem volt sok mondanivalója persze) de manapság belegondolva mekkora para már, oké hogy a kisbaba fejű nap azzal úgy megbarátkoztam. Meg a helyszín is üvölt róla hogy full műanyag az egész, de az már főként csak évekkel később ütött szemem hogy egy hang szól nekik a földből, hogy mit csináljanak nekik. Valaki parancsol nekik mindig, és soha büdös életben nem tudjuk meg hogy kicsoda és miért. Persze gyerek fejjel nem tűnik fel mert olyan mint amikor nekem mondja anyukám hogy aludjak, de ez teljesen olyan hogy csak ők vannak már a világon és valaki parancsol nekik.
Így bele sem mer gondolni az ember hogy most mégis mivan. Mindig van az a rész mesében hogy valami gyerekek táncikálnak meg ilyenek, talán az dobja át a parából gyerekmesébe az egészet, vagyis akkor az volt az ilyen mentőöv.
De manapság ahogy találkozom ezzel a mesével szinte már látom magam előtt hogy bezártak embereket fura ruhába egy ilyen műanyag szobába, kínozzák és mossák az agyukat és kényszerítik őket hogy eljátsszák ezt az egészet. Oké, ez egy kicsit para de én komolyan ezt értem.

Nektek vannak ilyen hasonló meséitek? Hogy kiskorotokban imádtatok de most belegondolva teljesen más jelentést nyer? Esetleg olyan hogy az évek multával is megőrizte a varázsát?