Igazán hosszú 19 éves életem során sokszor voltam szerelmes, bár kevesebbszer mint az átlag de szerettem mindenfélét, magasat alacsonyat, szőkét barnát, kedveset gorombát, kövéret soványat. De most  úgy érzem most megtudnék állapodni, nem bánnám ha életem így maradna ahogy most van és örökkön örökké ezeket  a boldog pillanatokat élhetném át.

BEMUTATOM A DRÁGÁMAT
A név most itt lényegtelen, ha valakit szeretsz valami olyan névvel látod el ami a szívedből jön, (és nem mellékesen elég általános hogy Szívem meg Szerelmem). Éppen mindig úgy szólítom ahogy éppen gondolom.
Viszont van egy felfednivalóm előttetek, tudom hogy sokan irtóznak ettől a dologtól, istentelennek tartják de hát na az ember a szívével lesz szerelmes és nem az agyával, olyankor furán megkavarják a dolgokat az érzéseink. Sokáig küzdöttem ellene, eleinte nekem is bizarr volt majd rájöttem én nélküle nem tudok élni, igenis egy nőben is meg lehet látni a szépet!  Női szemmel is itt nem a test a fontos hanem a lélek, és igen tudom ő kell nekem.
Fura emberke lévén elég elvakultan szeretek, olyankor lényegtelenné vállnak a külsőségek, szerintem mindenkinek ismerős hogy ha szeretsz valakit azt szebbnek látod. Őt látod a világon legszebbnek. Kész pont ennyi, hiába magyaráznám milyen fenséges, mennyire elragadó és oldalakon át írhatnám mit találok rajta testileg a legszebbnek. Na de minek? Sose értheted meg, nem láthatsz az én szemmel ha egyszer nem szereted úgy mint én.

Hogyan jöttünk össze?
Igazából egy nagyon hosszú folyamat végeredménye lett ez a kapcsolat, egy gondolattal indult ami más hónapok óta gyötört, majd szétszedett belülről, és amikor felálltam határozottan és kijelentettem hogy igen. Sokan letámadtak. Nem hitték el hogy nekem szükségem van egy ilyen kapcsolatra, kinevettek a szüleim elítéltek. Küzdöttem, mindenki ellen fordultam. Végül a saját sarkamra álltam és azt mondtam „jól van én most megyek és megkeresem életem szerelmét”. Útra keltem és megtaláltam, a nagy döntést édesapám támogatásával hoztam meg. Pár perc alatt egymásba habarodtunk és utána csak azt vettem észre hogy otthon vagyunk ülök a földön és csodálom. A kiskutyám csócsálja  a fülcimpámat és hatalmas szerelmes szemekkel meredek rá. Melegen megérintettem és at mondtam neki „Most már maradj mellettem örökké rendben?”.

BONYODALMAK
Persze mint minden kapcsolatban vannak bonyodalmak. Már az elején. én szúrtam el, rossz útra léptem, olyat akartam amire még nem áll készen a kapcsolatunk. De hamar megbocsátott, és visszafogadott, azt mondta ő nem sérült meg de én félek. Bevallom kicsit fáj, először volt bátorságom ilyet kérni tőle de irtózatosan belebuktam és majdnem megsebeztem.
Egyszer egy buliban voltam kicsit hát részeg voltam, elkeveredtem nem emlékszem sok mindenre azt tudom hogy haza akartam menni, a lábam alól is kicsusszant néha a föld haza akartam szaladni, hogy ne láthasson ilyen állapotban. De otthagyjam? Egyedül? A sok.. hogyis mondjam mi közt, egyedül. De ott termett és hazakísért, és hirtelen utam egyenes lett, lábmozdulataim határozottak és biztonságban hazaértünk. Csak remélni tudom nem gázoltam bele a lelkébe.
Meglehetőse féltékeny típus vagyok,együtt sétáltunk amikor egy meglehetősen helyes fiatalember mélyen rászegezve a tekintetét azt mondta „Csinos vagy drágám”. Nem tudtam leplezni érzelmeimet. De megnyugtatott hisz igaza van most már látom, sajnálom hogy kiborultam. Hát az én kezemet fogta nem az övét. Tudtam hogy szeret:3
Probléma megoldó ember vagyok, vagyis nem szeretem őket halmozni, nagyon sokat beszélgetünk az érzéseinkről.

…
Akkor szép sorjában
- Nincs neve mert egy bicikli
- Kislány mert női vázas és szép fehér :3
- az érzés ami gyötört az hogy akarok egy biciklit
- Az emberek ellenem fordultak az hogy nem kaptam
- Megkeresem életem szerelmét az hogy megvettem saját pénzből
- kezdeti bonyodalmak, amikor vittem haza eltanyáltam mert fel akartam hajtani a járdára
- a buli az hogy részegvoltam járás nem ment egyenesen de biztonságban hazajutottam biciklivel
- a pasi pedig nyilván nekem mondta (csoda) , vagy lehet mert szép a  biciklim:/

És a drágám :3